A sokszavú poszáta fészke

a cím arra hivatott utalni, h van az úgy, h piszok lelkesen belefogsz vmi új dologba, alig bírsz magaddal, alig várod máááár... és akkor jön a csakhogy.
mint nálam itt.
régóta új blogot szerettem volna indítani, de "perszónális" okokból adódóan ebből a mai napig nem lett semmi. pontosabban semmi nyilvános. bár, azok után, amit az előbbi fél óra alatt átéltem, kétséges, h ez itt mennyire lesz nyilvános...
ugyanis, kipróbáltam én már eddigi rövid kis életem során több blogot/journalt is, de olyat, mint ez, ezidáig még nem. szóval, ha vmit sikerül eltolnom, az nem feltétlen a direkt műve...

fuhh, amúgy, amennyiben sikerül ezt nyilvánosan megjelentetnem, hát nem fogjátok látni, de nagyon nyögvenyelősen írok most. komolyan, mint egy szűz. persze, ha azt vesszük, az vagyok, szal... de nah. ülök itt, meredek a monitorra, a gondolatok cikáznak a fejemben, leírok 1-1 félmondatot, pillogok fél percig, kitörlöm az 1ik félmondatot, meredek magam elé, pöckölöm a körmeim... pedig nem is akartam ezzel ennyit vacakolni, cs pikkpakk, bele a közepébe, in medias res + minden. elő a farbával, begépelni gyorsan a lényeget, ami miatt nem bírtam tovább megállni, h újra írjak, aztán irány surány, vár az ágy!
erre pillogok itt, mint aki először csinál ilyet... ahh, komolyan már...

na okés, elolvastam mit írtam eddig és eszembe jutott, h mit is akartam kihozni az elején. szóval azt hittem regelek ide és már íro-kiss, cs jött a csakhogy. nem-leltem-a blogom...
nem mértem az időt, de min negyed órát, max felet elszórakoztam itt maradék életemből, mire kisilabizáltam, h mi a szösz van. közben pedig egyre idegesebb lettem, ugyanakkor egyre kínosabban is éreztem magam, h cs így bekebelez a rendszer. nem vagyok 1 kompjúter zseni elismerem, de hogy ennyire ne bírjam megoldani a dolgot... ennek ellenére ahogy teltek a percek, ahányszor szembesültem azzal, h "itt már jártam" + "már megint itt vagyok" v ahányszor csak felvetődött, h "hol vagyok?" + "hol a blogom?" + "mit keresek itt?", szal egyre inkább az volt bennem, h kész, ennyit nem ér az egész, a világ úgyis meg van/volt/lesz magvas gondolataim nélkül is, bömeg itt befejeztem.
viszont ugyanakkor bennem volt a makacsság, h nem-neeeem, ilyen könnyen nem hagyom magaaaam, ha beledöglök is, én... várj, megpróbálom képpel illusztrálni küzdelmem a rendszerrel: 

uhf, na most is végigszórakoztam itt dolgokat és végül azt próbáltam meg, amit legelőször akartam és sikerült és ahh... szóval mostanra meg már cs 0,5 HP-m van... kedvem meg még annyi se, szal inkább lépek, s alvás után vissza térek, mint holmi Batman... komolyan, fárasztóbb volt ez a kezdet, mint vártam és bömeg élet + minden.

jaj, de nem, 1 pillanat még, ez az első posztom, s mint ilyen, be szerettem volna mutatni nektek... magamat... pontosabban azt már meg is tettem sztem, inkább arról ejtenék már csak szavakat, remélhetőleg nem túl sokat, h mi várható itten majdan, amennyiben úgy tartja a kedvem.
szex, erőszak, trágár szavak, oktalan gúnyolódás, stb. nem. illetve ne tévesszen meg, "a sokszavú poszáta fészke" nem pletyka fészek!!!

vagy ki tudja. néha igazán tele vagyok meglepetésekkel, mint ez a rühes-nyamvadt élet.
mindenesetre, ha vkit zavarnak a rövidítéseim, vagy hogy nem bírom nagybetűvel kezdeni a mondatot, vagy hogy időnként nem bírok lezárni egy mondatot csupán egyetlen egy mondat végi ponttal, meg úgy cakkumpakk a maszek kis stílusom, akkor van egy csudás hírem: ezt könnyedén tudjuk orvosolni! :) van egy csodagomb, "lap bezárása" fantázia néven fut. na azt meg kell nyomni és voálá! már nem is kell olvasnod. egyszerű és nagyszerű! :)

na ennyi az annyi mára, zárul a poszáta blablatára, pontosabban cs néhány órára... elvileg legalábbis. mert ugye az elv meg a gyakorlat...